Értékmutatóink: az érzések

Korábban írtunk már arról, miként érdemes erős érzéseinkre tekinteni (link: Hogyan kezeljük érzéseinket…?). Ezek ugyanis nem tünetként, hanem inkább sorvezetőként szolgálhatnak értékeink, valódi szükségleteink meghatározásában.
Amikor heves, kitörő, erőteljes érzéseket élünk át, érdemes a mélyén az értékrendünk alappilléreit keresni, felfedezni: a családunk iránti szeretetet, a szakmai ambícióinkat, a békevágyunkat, a segítőkészségünket. Sokkal előrébb jutunk, ha ezeket az értékeket helyezzük a fókuszba, mintha az elsődleges indulatainkra koncentrálva a dühöt, az irigységet, a szorongást próbáljuk meg kezelni. Mert a felszíni érzésekre adott válaszunk könnyen vezethet rossz döntésekhez, míg a mögöttük húzódó érzések megismerése valami lényegeset taníthat nekünk.

Például azzal szembesíteni a párunkat, hogy túl sokat dolgozik és emiatt nem marad elég ideje a családra, nagyon nehéz döntés. Szeretjük, értjük a motivációit, nem akarjuk megbántani, tudjuk, hogy nagyon szeretne szakmailag fejlődni, rólunk próbál gondoskodni, miközben ennyit dolgozik. Ez könnyen okozhat bennünk feszültséget, pláne, ha a párunk erős személyiség. Megbéníthat bennünket a félelem a reakciójától, ezért halogathatjuk az ezzel kapcsolatos beszélgetést. Ha azonban a mélyére nézünk ennek a félelemnek, és megértjük, hogy nem a konfrontációtól félünk, hanem a saját békevágyunk sérül, megérthetjük, hogy a békét akkor őrizzük meg, ha tisztán kommunikálunk. Ezzel ugyanis segíthetjük a párunkat is, hogy önazonosabb lehessen és jobban megtalálja a munka és a magánélet közti egyensúlyt, ami az egész család békéjéhez és boldogságához vezet.
Ez a fajta gondolkodás segít azokban a helyzetekben, amikor a rövid távú nyugalom nem szolgálja a hosszú távú közös érdekeinket.
A párbeszéd elkerülése csak egy a sok hasonló helyzet közül: hányszor panaszkodunk másra, miközben fontosnak tartjuk az együttérzést? Hányszor maradunk benne egy kellemes, de unalmas munkában, miközben saját vállalkozásról álmodunk? Hányszor teszünk elmarasztaló kijelentéseket magunkra, miközben az önmegerősítést mindennél fontosabbnak tartjuk?

Az érzéseink kezelése nem azt jelenti, hogy száműzzük őket egy lakatlan szigetre. Sokkal inkább stratégiát jelent, amellyel hatékonyan irányíthatjuk a cselekedeteinket és a viselkedésünket. Az érzéseinket tekintsük érzékeny jelzőrendszernek, természetes útmutatóknak. Sokkal bölcsebb elfogadni őket, mint megküzdeni velük.

Forrás: Susan David, Harvard/McLean Institute of Coaching